Második terhesség kis korkülönbséggel, áldás vagy szívás?

Annyian kérdezik tőlem, hogy milyen az élet egy picivel és egy kicsivel. Ha újrakezdhetném, akkor is így csinálnám-e?

…és erre a válaszom

Néha azt mondom, hogy totál szívás és ezt halálosan komolyan is gondolom, mert van, hogy azt érzem, hogy ezt ép ésszel nem lehet kibírni. Néha meg azt mondom, hogy nem csinálnám másképp, hiszen a fiúk annyira jól elszórakoztatják egymást, hogy már most látom, hogy

…mekkora menőség lesz az életünk két ilyen gyerkőccel, akik a legjobb barátai egymásnak.

Ilyenkor jön a következő kérdés, hogy akkor mégis miért így vállaltuk. Erre pedig a válaszunk, hogy mindkét kis lélek nagyon jönni akart, így nem kellett „sokat” várnunk rájuk. Amikor úgy döntöttünk, hogy gyereket szeretnénk, akkor azt gondoltuk, hogy hajrá, hiszen pár hónapig úgyis eltart a dolog, sőt az sem biztos, hogy lehet gyerekem. Aztán eltelt 3 nap és egy pozitív tesztet tartottam a kezemben. Tehát mire meghoztuk a döntést, Zalán igazából már helyettünk döntött, hogy jön. Volt ám meglepetés… Amikor Zalán fél éves lett, akkor azt mondtam, hogy na jó, kistesó tutira kell és ha valamikor, akkor most vagy soha. Úgysem alszunk és tele vagyunk kakis pelusokkal, szóval mit nekünk még egy gyerek.

Essünk neki a következőnek és még melegében legyünk túl rajta.

Hirtelen felindulásból neki is álltunk a feladatnak, majd reggel arra jutottunk, hogy mégiscsak várni kellene, mert jó lenne nyaralni, élvezni az életet és kitolni az egészet pár hónappal.

…Gondolhatod, mi történt

Két hét múlva már tudtam, hogy terhes vagyok, mert minden nap olyan rosszul voltam, hogy alig mertem elhagyni a házat. Örültem, mert olyan hányingerem volt, hogy azt gondoltam, hogy teljesülhet a férjem álma és megérkezik a mi kis Izabellánk. De valahol meg sírtam legbelül, hogy már megint le kell mondanom egy halom dologról és a nyarat sem élvezhetem ki Zalánnal, mert 9 hónaposan valószínű, hogy nem a strandon fogok ugrálni vele önfeledten.

Egyébként Zsombi születésének napját pont a strandon töltöttük, mert a rekkenő hőségben elegem lett abból, hogy a házban vagyunk naphosszat, miközben a „bálna” mehetne a strandra is. A férjem már reggel 9-re hazaért a munkából, mert érezte rajtam, hogy nincs más lehetőség, csak az, hogy kimegyünk a strandra. Jól tette, mert a pár órával később be is indult a szülés, szóval a logisztika, amitől úgy féltünk, meg is oldódott, mert ott volt velem, velünk.Végül 15 hónap különbséggel megérkezett Zsombor is.

Mikor ideális a második gyerek? ÁLDÁS vagy SZÍVÁS a kis korkülönbség? Döntsd el Te!

Szívás:

Az szinte már biztos, hogy a Pampers belőlünk él. Az nem elég, hogy a világ összes pénze peluenkára megy el, de azt a pelust valakinek ki is kell cserélni. Nem tudom, hogy minden gyerek ilyen gyakran székel-e, de nálam a fiúk igen jó anyagcserével rendelkeznek. Fogzás idején fejenként 6-6 kakis pelenka kikerül a kukába. Képzelheted, hogy ez mennyi idő, ha egyedül csinálom.

Áldás:

Másodjára könnyebb a szülés.  Nekem másodjára annyira könnyed és gördülékeny volt a szülésem, hogy örömteli, euforikus és felejthetetlen emlékként gondolok rá vissza. Azért ne hidd azt, hogy nem fájt… A fájdalom az leírhatatlan és mondhatnám, hogy nem embernek való, de mégis a tudatos lelki felkészülésnek és a Zsombival folytatott eszméletlen belső kommunikációnak köszönhetően másfél óra alatt megszületett úgy, hogy utána felpattantam a szülőágyról örömömben.

Szívás:

Második gyerekkel könnyebb. A második alkalmazkodik. A fenéket!!! Ki is mondta ezt? Van gyereke ekkora korkülönbséggel? Na neeeeeeeeeeee. Zsombor nem az az alkalmazkodó típus. Egy igazi oroszlán, aki ordít, ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja. Az első három hónapot végig sírta. Ennek megfelelően magamra kötve volt naphosszat, miközben Zalánt próbáltam ellátni, aki akkoriban már majdnem másfél éves volt és kinyílt számára a világ. Naphosszat rohangált volna és ingerekre volt szüksége. Ehhez képest ott voltam egy síró gyerekkel magamon, akit időnként meg is kellett szoptatni és bízni abban, hogy alszik egy picit és addig ki tudunk mozdulni otthonról. A harmadik hónap végén a sírás megszűnt, de a napi rutinfeladatok, etetés, peluscsere, altatás körforgása nem változott. Most ott tartunk, hogy Zalán egyszer alszik napközben, Zsombi pedig kétszer. Ergo valaki mindig alszik, így igen nehéz bárhova is elindulni. De erre is találtam megoldást. Már két babakocsival rohangálok egyszerre és mindenki akkor alszik, amikor akar. Nehogy már be legyünk zárva.

Áldás:

Nincs testvérféltékenység, ha kis korkülönbséggel szülsz. Több olyan ismerősöm van, akik már felnőttek és hasonló korkülönbséggel van tesójuk. Mind azt mondja, hogy imádja az öccsét/húgát, mert mindig együtt játszottak és nincs is olyan emlékük, amiben nem volt ott a másik. Tehát az első gyerek nem is tudja megélni és megszokni a kizárólagos figyelem érzését, mert már meg is érkezik a kistesó. Így nem azt éli meg, hogy valaki elvette tőle ezt a királyi pozíciót. És igenis fel lehet készíteni egy 15 hónapos gyereket is a baba érkezésére, hiszen ő gyerek és nem hülye. A kommunikáció itt is meghálája magát. Most, hogy Zalán már elmúlt kettő éves és Zsombor 10 hónapos, előfordul, hogy Zalánnak nem tetszik, hogy Zsombi elvette a játékát és biztos vagyok benne, hogy lesz egy-két csetepaté, de azt is látom rajtuk, ahogy ölelkeznek, puszilgatják egymást és Zalán első kérdése reggel, hogy „Zsombi hol van?”.

Szívás:

Több, mint két éve nem alszunk rendesen. A babák alvása kettő évesen áll be olyan szintre, mint a felnőtteké. Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve átalusszák az éjszakát és jó alvók lesznek, ha minden igaz. Ha van egy kistesó, akkor ezt a két évet ismét ki kell várni, hacsak nincs oltári nagy mázlid és a te babád olyan eszik-alszik fajta. Nekem ez nem jött össze…de biztos létezik. Zalán iszonyú rossza alvó volt babaként, de mára eljött az idilli állapot és alszik reggelig, ha napközben is jól mennek a dolgok. Zsombor jó alvóvá vált a negyedik hónaptól, így vele szerencsém van, de nála meg elkezdődött a fogzás.

Amióta gyerekeim vannak, annyira rácsúsztam a kávéra, hogy anélkül ki sem tudok kelni az ágyból reggelente. Kimerítő ez az éjszakai rohangálás, és abszolút nem az jut eszembe, hogy ilyen volt, amikor régen elmentünk hétköznap bulizni és másnap munkába. Neeeeeeem! Ez folyamatos évekig tart és egész nap robotolsz utána.

Áldás:

Van „miidőnk”. A gyerekek már most együtt játszanak. Hihetetlen, de igaz. Fogócskáznak, bújócskáznak, kukucsolnak és egymás hangját utánozzák. Az esti fürdetésnél Zalán Zsombit mosogatja és öntögetik a vizet egyik kancsóból a másikba. Az első strandolásnál a gyerekmedencénél Zalán tologatta Zsombort az úszógumiban. Nem semmi! Leírhatatlan ez a kötelék kettejük között. Minden délután percekig ölelkeznek, amikor Zalán hazaérkezik a bölcsiből. Imádni való testvérek. Mi már most tapsolunk örömünkben, hogy milyen jó lesz, amikor végre egyszerre alszanak napközben és már tényleg órákig eljátszanak egymással. Ilyenkor azt mondom, hogy MEGÉRTE!!!

+1 fontos tény: 

Azt állítják, hogy az ikreknél nincs nagyobb kihívás. Ezzel szemben, azok, akiknek kis korkülönbséggel vannak gyerekei, azt vallják, hogy a fenéket, az ikrekkel sokkal könnyebb, mert nekik legalább azonos a napirendjük. Nincsenek ikreim, így nem tudok igazságot tenni, de abban hiszek, hogy az azonos napirend meglehetősen megkönnyíti az anyukák életét. Nálunk Zalán a nagyobb fiú egyszer alszik napközben dél körül, míg Zsombor a pici még kétszer alszik, délelőtt és délután. Szóval nálunk mindig alszik valaki, ami igencsak megnehezíti a dolgomat, amikor ügyintéznék valamit a városban. De nem is kell elindulni itthonról, elegendő belegondolni az altatás folyamatába, amikor mindkét fiú pörög ezerrel és az egyiküket meg kell próbálnom ellazítani és alvásra bírni, míg a másik fejvesztve rohangál és sikítozik “játékból”. Na ez sem semmi…De van fény az alagút végén, hamarosan összeér a napirend (körülbelül Zsombor 18 hónapos korában) és akkor végre én is leülhetek szusszanni egy kicsit, amíg a fiúk a napközbeni pihenőjüket töltik.

Sikerült dönteni, hogy mikor jöjjön a kistestvér?

Létrehoztam egy zárt Facebook csoportot azért, hogy legyen egy olyan tér, ahol nyíltan, félelmek nélkül, előítéletektől nem tartva oszthatjuk meg egymással gondolatainkat. Egy olyan kis közösségben, ahol nincs helye tabuknak, sokkal inkább a diszkréciónak és a támogatásnak. 🥰
Itt minden helyet kaphat, amit mi NŐK, ANYÁK kibeszélünk, vagy éppen NEM MERÜNK kibeszélni. Bátran dobjatok fel témákat, illetve kérjetek segítséget, ajánlásokat egymástól.

Csatlakozz bátran!

😢Állandóan elégedetlen vagy magaddal?
☹️Szereted kritizálni magad?
😤Néha úgy érzed, hogy hiába fáradsz, a szomszéd fűje, akkor is zöldebb?

Ha kíváncsi vagy, hogy neked mennyire görbe a tükröd, akkor olvasd el legújabb cikkemet, amit itt balancedmoms.hu/a-te-tukrod-mennyire-gorbe/ találsz.
...

View on Facebook