Továbbra is imádunk utazni, bár ez a szenvedélyünk az elmúlt 3 évben kicsit háttérbe szorult. A prioritás más lett és átmenetileg alkalmazkodnunk kellett a kisgyerekes életvitelhez. Nem adtuk fel, próbálkoztunk városlátogatással, nyaralással, síeléssel, wellnessel, távolabbi és közelebbi desztinációval, rövidebb és hosszabb utazásokkal.
Totálisan ambivalensek az érzéseim azzal kapcsolatban, hogy gyermekekkel vagy Nélkülük utazzunk, mert imádom, ha velünk vannak és együtt szerzünk új élményeket, de őszintén szólva, azt is nagyra értékelem, amikor végre kettesben lehetünk és nem szülők vagyunk, hanem férj és feleség, Misi és Andi, szabadon, kötöttségek és feladatok nélkül.
Az idei nyaralást a gyerekekkel együtt töltöttük és már sokkal könnyebb volt, mint tavaly, mert
- Zalán szobatiszta lett, így csak egy gyereket pelenkázunk,
- Zsombor gyakorlatilag mindent megeszik, mert vannak fogai és nem kell agyalni, hogy főzzek-e neki külön,
- együtt tudnak játszani, így nélkülünk is remekül elvannak,
- átalusszák az éjszakát, így mi is zavartalanul tudunk pihenni,
DE
- Előfordulnak még bepisilős balesetek éjszaka, amikor teljes ágyneműcserét kell végrehajtani a közös ágyukon, miközben Zsombor alszik,
- Zsombor továbbra is fogzik (4 foga jön egyszerre), ami miatt állandóan hasmenése van,
- Óriási cimborái egymásnak, de egy pillanatra sem hagyhatjuk őket magukra, mert biztos, hogy magukra gyújtják a házat,
Így iszonyú fárasztó az állandó készenlét és koncentráció. Folyamatosan két lépéssel a gyerekek előtt járunk, hogy szabadon, de biztonságban játszhassanak és mi eközben próbálunk pihenni…képzelheted mennyire megy…
Íme néhány tipp, ami számomra megkönnyítette a nyaralást és bízom benne, hogy Számodra is hasznos lehet:
- Válassz közeli desztinációt. 2-3 éves gyerekekkel maximum 5-6 órás távot vállalunk be, mert ez még belefér nekik is és jól viselik. Soha nem utazunk éjszaka, hanem a szokásos napirendet tartjuk. Reggeli után indulunk, megállunk ebédelni útközben és ebéd után alszanak az autóban. Így nem zökkentjük ki őket a szokásos rutinból, ráadásul kevésbé viseli meg őket az utazás a déli alvásnak köszönhetően.
- Próbáld meg a gyereket ahhoz szoktatni, hogy mindenféle digitális kütyü nélkül képes legyen élvezni az autós utakat, így vészhelyzet esetén mégis bedobhatod, mint mentőövet. Mi korábban gyerekdalokat, mondókákat hallgattunk, vagy énekeltem nekik, vagy csak meséltem a tájról. Próbáltunk munkagépeket, buszokat, kamionokat, állatokat találni, amivel egész jól elvoltak. Kaptak a kezükbe kisautókat, amivel játszhattak. Először rövidebb utakon próbálkoztam ezekkel, és ha nagyon nem ment, akkor kaphattak egy pici mesét, de csak, ha tényleg nem ment. Idén a 6 órás utat úgy ülték végig, hogy mi szülők, tudtunk beszélgetni, kedvünkre való zenét hallgatni, anélkül, hogy mesét kellett volna betenni és állandóan animálni kellett volna a fiúkat.
- A kedvenc játékokat mindig magunkkal visszük. Nálunk a munkagépeket imádják legjobban a fiúk, így azokat a vízpartra, játszótérre és bárhova magunkkal visszük. Azzal a pár játékkal képesek bárhol és szinte bármilyen hosszan játszani, bár ez annak is köszönhető, hogy mindketten megtanultak önállóan játszani. Mindig van közös játék, de szerintem a gyerek fejlődését szolgálja, ha hagyjuk, hogy feltalálja magát. Gyakorolj otthon az önálló játékkal és egy idő után mindenhol menni fog.
- Az utazás során is próbáljuk tartani a szokásos napirendet, ami azt jelenti, hogy délben alszanak, este pedig ugyanúgy korán fekszenek, ahogy itthon is. Ez kicsit nagyobb szervezést igényel, ha strandolunk, mert ebéd után mindig visszatérünk a szállásra, majd délután ismét ki a partra, de nekünk megéri, mert alvás nélkül nyűgösek, fáradtak, így viszont könnyen kezelhetők maradnak. Mindig előre megbeszéljük, hogy mi mindent tervezünk a délutáni órákra és így könnyedén elfogadják, hogy aludni kell. Ráadásul az alvásban való következetesség segít abban, hogy ne kezdjenek alkudozni, hiszen nem fordul elő olyan, hogy ne aludnának, azaz ebben nincs engedmény. Az esti lefekvésre is igaz ez, amit azért is tartok fontosnak, mert mi felnőttek is elfáradunk estére és komolyan nem ismerek olyan szülőt, aki szuper happy és türelmes lenne a gyerekével a késő esti órákban. A szülőnek is jár a pihenő és a lehetőség az egymásra figyelésre.
- Szervezd az utazást olyan barátokkal, akiknek hasonló korú gyermekeik vannak és hasonló napirendjük. Az pedig kész főnyeremény, ha a gyereknevelésről is azonosan gondolkodtok. Ha totálisan különböztök, akkor az felesleges feszültségekhez vezethet. Ha nem vagy biztos abban, hogy mennyire egyeztek a barátokkal, akkor az utazás előtt beszéljétek át, hogy ki hogyan képzeli el a napirendet stb.
- Ha segítőt visztek magatokkal, akkor jól gondold végig, hogy ki legyen az és alaposan beszéljétek át, hogy mi az elvárásotok. Hallgassátok meg egymás igényeit és csak akkor vigyétek magatokkal a segítőt, ha biztosak vagytok abban, hogy nem lesz zavaró a jelenléte.
+ 1 Mikorra tervezd a hosszabb utazást gyerekek nélkül?
Zsombor augusztusban lesz 2 éves, így hivatalosan is kilép a csecsemő korból, ami viccesen hangzik, mert Zsombor cseppet sem csecsemő, sőt sok mindenben már jócskán utolérte Zalánt, aki 3 múlt. De hiába a mozgás és beszédfejlettsége, véleményem szerint lelkileg mégiscsak csecsemő és egy ilyen pici „babának” nagy szüksége van a szüleire ahhoz, hogy a biztonságos kötődése sérülésmentesen fenntartható legyen.
Éppen emiatt eddig nem terveztünk hosszabb kiruccanást gyerekek nélkül, max. 1-2 éjszakát. Úgy látom, hogy 2-3 éves kor között már érdemes elgondolkodni azon, hogy a szülők kettesben utazzanak, de ebben is a fokozatosságot tartom szem előtt, azaz érdemes kipróbálni egy rövidebb eltávolodást, majd, ha ez jól megy, akkor már hosszabban is elengedhetjük a gyermekeket.
