15 hónap eltéréssel vállaltam be két fiút, egy kost és egy oroszlánt…Nem volt egyszerű az első két év, de megérte. A vállalásunk valahol tudatos volt, valahol pedig a csillagok együtt állása, vagy lelkek megírt találkozása, nem tudom, de az biztos, hogy ez így tökéletes, de erről már írtam korábban (itt olvashatod). Most sokkal inkább arról szeretnék mesélni nektek, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak és milyen nehézségekkel kellett megküzdenem az első két évben.

1. Képes leszek szeretni a második gyermekemet is ugyanúgy, mint az elsőt?

Lehet, hogy nevetségesnek tűnik a felvetés és furcsa, hogy egy anyában ez egyáltalán felmerülhet, de higgyétek el, hogy engem ez nagyon frusztrált. Zalán születésénél elmaradt az a „szerelembe esős” érzés, amit mindenki vár (ma már tudom, hogy valószínűleg a szülés közbeni sok beavatkozás lassította az anyai ösztön előhívását bennem). Ahogy ismerkedtünk egymással, hónapról-hónapra alakult ki és vált egyre mélyebbé és intenzívebbé a szeretet, amit iránta éreztem. Amikor azt gondoltam, hogy a csúcson járok és ennél jobban már nem is szerethetek senkit és tele van a szívem-lelkem, akkor ott volt a pozitív teszt. Ott álltam rémülten, hogy talán nincs elég hely a szívemben.

Miért fontos, hogy egy gyermeket olyannak szeressük amilyen és legalább annyira szeressük, mint a testvérét?

Mert ettől alakul ki egy emberben az érzés, hogy „szerethető vagyok”, „érdemes vagyok a szeretetre”, „megérdemlem, hogy szeressenek”, tehát a szeretet egy alapfeltevés és nem megkérdőjelezhető.

A feltétel nélküli szeretet, az elfogadás és a megkülönböztetés teljes mértékű elutasítása biztos alapja lehet az önbizalomnak, a létezésünknek, ami nagyban befolyásolja a kapcsolatunk minőségét önmagunkkal és másokkal.

MEGOLDÁS: A második szülésemre sokkal tudatosabban készültem. Az első szülésem tele volt nem kívánatos elemekkel (pedig laikusként egész jónak tűnt), ami arra késztetett, hogy másodjára mással és máshol szüljek. Akkor még nem fogalmazódott meg bennem az otthonszülés gondolata, de a háborítatlan szülés már nagyon foglalkoztatott. Azt tudtam, hogy nem akarok beavatkozást, mert szeretnék más esélyekkel elindulni a második gyermekemmel való közös úton.Hittem magamban és a természetben, és bíztam abban, hogy a két szülés között eltelt rövid idő miatt a testem emlékezni fog, hogy mit kell tennie és képes leszek ösztönből, a természet rendje szerint működni.

Egy gyönyörű szülésélményben volt részem, aminek köszönhetően az első pillanattól kezdve egy nagyon erős, intenzív, mély szeretet éreztem a fiam iránt. Abban a pillanatban tudtam, hogy ezt csak annak köszönhetem, hogy bíztam magunkban és a félelem, hogy nem leszek képes ugyanúgy szeretni a második fiamat, mint az elsőt, örökre eltűnt.

2. Eleget foglalkozom a várandóságommal?

Második várandóságommal nem volt időm annyit foglalkozni és elmélyülni az egészben, mint az elsővel. Zalán 6 hónapos volt, amikor kiderült, hogy ismét babát várok és nagyon lekötött Zalán fejlődése. Egy baba életében pont ekkor indul be az aktivitás. Elkezdett szilárd ételeket enni, forgolódni, ülni, járni, futni, beszélni. 15 hónaposan kalandra kész volt és csak arra vágyott, hogy felfedezzen. Sokszor hulla fáradt voltam, de szerettem volna minél több minőségi időt adni Zalánnak mielőtt megérkezik a kistesó, mert tudtam, hogy akkor átmenetileg nem leszek ilyen szinten elérhető Zalán számára. A pörgős napok gyorsan teltek, viszont sokszor gyötört a lelkiismeretem amiatt, hogy nem lassítok és nem töltődöm fel eléggé arra az időszakra, amikor már két kisgyereket kell majd ellátnom.

MEGOLDÁS: Annak ellenére, hogy napközben a nagyobbik fiamra fókuszáltam, esténként meditáltam és kapcsolódtam a pocakomban növekvő kisebbik fiammal. Ennek köszönhetően állandó kapcsolatban voltam vele és tudta, hogy számomra ő is legalább olyan fontos, mint a bátyja. Így sikerült felkészíteni magamat arra, hogy folyamatosan nemet kell majd mondanom valamelyik gyerekemnek, hiszen mindenki igényét egyszerre nem leszek mindig képes kielégíteni. Kompenzálásként vezettem be, hogy mindkét fiúval legyen „miidőnk”, amit kettesben töltünk. Ahogy apával is randizunk és kell, hogy időnként csak kettesben legyünk, olykor a fiúknak is szükségük van rám kettesben. Szerencsére nagyon összenőttek és szinte mindent együtt szeretnének csinálni, de én törekszem arra, hogy megtartsam a lehetőségét a kettesben töltött időnek, mégha csak egy igen rövid programról is van szó.

3. Nem pihentem ki az első szülést és kisgyermekes időszakot.

Egyrészt a gyermekágyat sem úgy használtam ki, ahogy azt a mai fejemmel tenném, azaz nem feküdtem 6 hétig és nem hagytam időt a regenerálódásra, hanem a kórházból hazatérve belevetettem magam a házimunkába, építkezésbe, vállalkozásépítésbe és minden olyan teendőbe, ami Zalán születése előtt kitöltötte a napkainkat. Azaz nem álltam le. Aztán jött a második kismama korszak, ami alatt folyatódott minden, csak már egy 6 hónapos örökmozgóval és egy babával a pocakomban. Majd egy szép, de igen intenzív szülés és ismét egy gyermekágyas időszak, immár két gyermekkel és a háztartással, kevés segítséggel.

Hogy lett-e böjtje az állandó pörgésnek?

Igen! Eszméletlenül fáradtnak éreztem magamat állandóan, de ezt próbáltam nem mutatni a környezetemnek. Keveset aludtam, illetve sok megszakítással, állandó ébredéssel évekig (az éjjeli szoptatás, a fogzás miatt) és ettől kevesebb türelmem maradt napközben.

MEGOLDÁS: Ha szülés előtt állsz, akkor készülj fel tudatosan a gyermekágyas időszakra. Próbáld meg valóban pihenéssel tölteni azt a 6 hetet. Ha teheted, akkor a szülés előtti 1-2 hónapban is vegyél vissza a tempóból és próbálj lelassulni, befelé fókuszálni. A szervezetnek szüksége van rá, hogy felkészüljön erre a hatalmas változásra. A gyermekágyas időszak pedig a legjobb lehetőség arra, hogy az újszülöttel kiismerjétek egymást és totálisan egymásra kattanjatok. A tejtermelésnek is jót tesz a pihenés, ami miatt nem kell majd annyit aggódnod. Nyugalomban minden könnyebben megy.

Ha ezt nem tudod megoldani, mert nincs elegendő segítséged, akkor tervezz be egy hosszabb feltöltődést későbbre, amikor a gyerekek már bölcsisek/ovisok lesznek. Én ezt teszem most. Ezt a nyarat annak szentelem, hogy 2 gyerek megszülése és csecsemőkori gondozása után végre észhez térjek, feltöltődjek, újra önmagam lehessek. Visszavettem a tempóból és életemben talán először megengedem magamnak, hogy azt tegyem, ami jól esik, ami feltölt. 2 hónapot adtam magamnak az újjászületésre, ami idő alatt bízom benne, hogy valóban sikerül is megújulnom.

4. Hiányozni fog az első gyermekem, amíg a másodikkal a kórházban vagyunk.

Nekem az első szülésemet követően talán ez volt a legnagyobb bajom. A kórházban semmi segítséget nem kaptam a baba gondozása körül és olyan helyen szültem, ahova apa nem jöhetett be, ezzel persze akkor szembesültem, mert nem kérdeztem utána a protokollnak. Rettentően egyedül éreztem magamat és magányos voltam. Hiába volt ott a kisfiam, mégis azt éreztem, hogy magamra maradtam. Nehezen indult be a tejcsi és fogalmam sem volt, hogy egy babának milyen tartalékai vannak és hogy teljesen természetes, ha a testsúlyának 7%-át elveszíti az első napokban. Folyamatosan mérnem kellett a babát és állandóan aggódtam a testsúlya miatt és egyáltalán amiatt, hogy jó anya leszek-e. Rám szakadt a felelősség és ezt egyedül kellett átvészelnem az első napokban.

A második szülést követően már apa és Zalán is jöhettek látogatni, mert másik intézményt választottam, de nekem akkor már az is kevés volt. Minden percben azt kívántam, hogy bárcsak otthon lehetnénk már együtt, vagy bárcsak velem lehetnének a fiúk bent a kórházban. Nem igazán tudtam ellazulni az intézményi keretek között, ami ismét kicsit megnehezítette a tejtermelést, de amint hazaértünk, minden a helyére került és rendben voltunk.

MEGOLDÁS: Mindenképpen szerezz be minden információt az intézmény protokolljáról. Ne csak a szülésre korlátozd a kérdéseidet, hanem az azt követő napokra is. Annál rosszabb nincs, mint amikor a helyszínen döbbensz rá, hogy senkit nem engednek be hozzád.

Ha nyitott vagy az otthonszülésre, akkor még egy érv, hogy háborítatlanul a saját otthonodban adj életet gyermekednek. Ott Te vagy az, aki eldönti, hogy ki legyen jelen a szülésnél és nem kell távol lenned a többi gyermekedtől sem. Te dönthetsz arról is, hogy a gyermekágy alatt ki látogasson meg és senki nem veszi ki a kezedből a gyermekedet mindenféle vizsgálatra hivatkozva. Sokkal nyugisabb lehet a kezdet.

Az is megoldás lehet, ha ambulánsan szülsz, azaz, ha minden rendben van, akkor a szülést követően hazamentek a babával. Ehhez is jogod van, csak ezt nem feltétlenül emelik ki a tájékoztatáskor.

A folytatásból azt is megtudhatod, hogy melyik volt a legnehezebb időszak az első két évben. Érdekel? Olvass tovább (itt a 2. rész).