Jöjjön a testvér kis korkülönbséggel vagy várjunk még (második rész)

5. Testvérféltékenység.

Kis korkülönbségnél viszonylag ritka, hogy kialakul a testvérféltékenység, hiszen alap mindkét gyermek számára, hogy jelen van a másik. Az persze természetes, hogy előfordulnak viták, bunyók, veszekedések, ahogy cseperednek, de ez minden testvéri kapcsolatban természetes. A féltékenység általában akkor alakul ki, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt terveztük. Ilyen lehet egy veszélyeztett terhesség, amikor ideje korán be kell feküdni a kórházba és ezáltal elszakadunk a nagyobbik gyermektől. Vagy ha az újszülöttel kell hosszabb ideig kórházban maradni, mert valamilyen kezelésre szorul.

MEGOLDÁS: Ahogy tudomásunkra jut, hogy babát várunk, osszuk meg a nagyobbik testvérrel az örömhírt. Én az őszinteség és a mindent kommunikáljunk híve vagyok. A gyerekek szenzorjai úgyis olyan élesek, hogy szó szerint kiszimatolják, hogy valami megváltozott. Én nem vártam meg a 12 hetes vizsgálatot, mert azt gondoltam, hogy Zalánnak tudnia kell, hogy mi az oka a kezdeti rosszullétemnek, fáradtságomnak. Nem akartam, hogy megijedjen, vagy bármi rosszra gondoljon. Egyszerűen elmondtam neki, hogy kistestvére lesz és a várandósság néha rosszullétekkel és fáradtsággal járhat, de ettől még jól vagyok és hamarosan sokkal könnyebb lesz. Minden hónapban megmutattam neki, hogy mekkora a baba és megbeszéltük, hogy mi mindenre képes már a bent fejlődő baba. Ehhez egy szuper képes könyvem is volt, ami gyönyörűen illusztrálja a magzat fejlődését. A szülés előtt pedig azt is megbeszéltük, hogy hogyan fog kibújni a baba. Nem voltak tabuk! Mindent az ő szintjén meséltünk el neki és készítettük fel arra, hogy jól fogadhassa a testvérét. Zalán már a kórházban a kezében tarthatta az öccsét. Segítettem neki, és bátorítottam, hogy fogja csak meg, mert Zsombi az ő testvére és bár nagyon kell rá vigyázni, hiszen pici baba, ő is ringathatja, simogathatja és nyugtathatja, ha van kedve hozzá. Hihetetlen nagy bizalom alakult ki hármunk között és az én 15 hónapos kisfiam finoman, gyengéden, őszinte szeretettel fordult az öccse felé az első naptól kezdve.

Attól is féltem, hogy majd Zalán is sírni kezd minden alkalommal, amikor a kicsi sír, de ez nem történt meg. Na nem azért, mert Zalánban nincs meg az empátia, sokkal inkább azért, mert erről is sokat beszélgettünk, hogy a babák így kommunikálnak. A mi feladatunk pedig, hogy kitaláljuk, hogy mire van szüksége és segítsünk is neki.

6. Balesetek

Bármennyire figyelt Zalán, előfordult, hogy nem úgy nyúlt az öcsihez, vagy csak egyszerűen fáradt, nyűgösebb volt Zsombor, ezért sírva reagált Zalán mozdulataira. Ilyenkor Zalán elképesztően el tudott keseredni.

MEGOLDÁS: Soha nem szidtam le, mert láttam, hogy Zalán nem akarta szándékosan bántani a babát. Inkább tovább bátorítottam. Elmagyaráztam neki, hogy a babáknak is vannak rosszabb napjaik és ezzel nincs semmi baj. Ilyenkor hagyja inkább rám a dolgot és megpróbálom én megnyugtatni. De az is előfordulhat, hogy nekem sem sikerül, szóval emiatt kár bánkódni. Ilyenkor megpróbáltam mindkettőjükkel testkontaktba kerülni. Zsombit rengeteget hordoztam az első három hónapban, mert nagyon hasfájós volt. Ilyenkor Zalánnal is szabadabban tudtunk mozogni. Ha pedig épp szoptattam, akkor Zalánt is mindig odahívtam és szorosan mellénk ültettem. Rengeteget olvastam és énekeltem így neki, aminek köszönhetően mindenki megnyugodott.

7. Sérül-e a párkapcsolat? Megmarad-e az intimitás?

Két pici gyerekkel intenzív az élet éjjel-nappal. Nem ritka, hogy este 8-kor elalszol a gyerekekkel altatás közben, majd az éjjel közepén átvánszorogsz a hálóba és ruhástól esel be az ágyba. Napközben is folyamatos a meló. Főzés, etetés, altatás, pelenkacsere, házimunka és így tovább. Estére olyan fáradt vagy, hogy alig várod, hogy lezuhanyozz és bedőlj az ágyba.

Nem sok energiád marad a párodra, pedig ő is igényelné a figyelmet.

MEGOLDÁS: Nekünk bevált a heti egy randiest, amikor kettesben lehetünk és jól érezhetjük magunkat. Ehhez mindig ragaszkodunk. Ezen kívül pedig van, hogy egy egész napra is lelépünk, de évente egyszer két éjszakára is elutazunk a fiúk nélkül.

A másik dolog, ami segített a korai fektetés. Legkésőbb nyolckor a fiúk már ágyban vannak és jó esetben alszanak is. Az elején ez sem volt igazi segítség, mert sokszor együtt fektettünk Aztán rájöttünk, hogy inkább felváltva fektetünk (egyik nap én, másik nap a férjem), így ritkább a bealvás a fiúkkal és az esték sem olyan rövidek, mert annak, aki épp nem fektet, csomó ideje marad. Mivel megosztjuk ezt a feladatot is, így több energiánk és időnk marad egymásra a nap végén.

+1 KÉRDÉS, ami sokakban felmerül: Melyik volt a legnehezebb időszak a két év alatt?

A kicsi másfél éves koráig minden korszakot kicsit úgy éltünk meg, hogy vártuk, hogy a következő szintre jussunk minél-előbb. A legkritikusabb az volt, amikor a kicsi kétszer aludt napközben, Zalán pedig egyszer. Akkoriban nem volt olyan napszak, amikor valamelyik gyerekem ne aludt volna. Azon izgultam, hogy ne keltsék fel egymást, hogy legyen időm mindkettőt úgy elaltatni, ahogy én azt szeretném és persze azt sem igazán tudtam, hogy hogyan induljak neki egy bevásárlásnak, vagy intézendő feladatnak. Arról nem is beszélve, hogy a hétköznapokban két babakocsit kellett egyszerre „lökdösnöm”, mert nekünk egyáltalán nem jött be a testvérfellépős megoldás.

MEGOLDÁS: Ez volt az a pár hónap, amikor a legtöbbet tartózkodtunk az otthonunkban, mert inkább el sem indultunk. Egyszerűen nem akartam, hogy bármelyik gyereknek elmaradjon vagy kicsússzon az alvása, mert hiszek abban, hogy a babáknak kell a rendszer, a napirend és az alvás. Nekem ez vált be, így működtek a legjobban. Soha nem bántam, ha nappal többet aludtak, este ugyanúgy időben fektettem őket.

A bevásárlást és minden intézendőt úgy oldottam meg, hogy vagy házhoz rendeltem, vagy bébiszittert hívtam. Heti kétszer hívtam segítséget pár órára, amikor aztán próbáltam megváltani a világot. Nekem is sokkal egyszerűbb volt és a fiúknak sem tűnt fel annyira, hogy pár órára nélkülözniük kellett, hiszen a megszokott környezetükben és a jól ismert bébiszitterrel voltak, akit a kezdetektől elfogadtak.

Nem szégyen segítséget kérni!

Sőt! Mindenkinek jár az énidő, a gyerekmentes pár óra, az egyedüllét. Akkor is, ha ez csak egy bevásárlás, de kell a kikapcsolódás. Ha pedig azt érzed, hogy mégsem vagy képes egyedül megbirkózni a feladattal, akkor fordulj szakemberhez. Ha időben felismered és beismered magadnak, akkor a legjobbat teszed magaddal. Mert két gyermeket bevállalni kis korkülönbséggel óriási kihívás és csak akkor jössz rá, hogy milyen érzés, amikor nyakig benne vagy.

Ha szeretnél segítséget ahhoz, hogy jobb anyának érezd magad és könnyebben megküzdj a kihívásokkal, miközben újra rátalálsz a belső egyensúlyra, akkor 

Foglalj időpontot ingyenes első konzultációra bármilyen kötöttség nélkül!

 

INGYENES IDŐPONTOT FOGLALOK

Létrehoztam egy zárt Facebook csoportot azért, hogy legyen egy olyan tér, ahol nyíltan, félelmek nélkül, előítéletektől nem tartva oszthatjuk meg egymással gondolatainkat. Egy olyan kis közösségben, ahol nincs helye tabuknak, sokkal inkább a diszkréciónak és a támogatásnak. 🥰
Itt minden helyet kaphat, amit mi NŐK, ANYÁK kibeszélünk, vagy éppen NEM MERÜNK kibeszélni. Bátran dobjatok fel témákat, illetve kérjetek segítséget, ajánlásokat egymástól.

Csatlakozz bátran!

This message is only visible to admins.
Problem displaying Facebook posts.
Click to show error
Error: No posts available for this Facebook ID