Első várandóságom alatt bennem kavargó félelmek egyike az volt, hogy hogyan lesz elegendő időm a napi feladatok elvégzése mellett arra, hogy minőségi időt töltsek a babával.
Ismerem magam, MAXIMALISTA TÍPUS VAGYOK, emiatt próbálok megfelelni minden téren, elsősorban magamnak. Jól kell magam éreznem a bőrömben, szeretek időt szakítani a randikra, a sportra, a barátokra és mindemelett mindig rend és tisztaság kell legyen az otthonunkban.
Már a babák születése előtt tudtam, hogy gyerekkel ezt nehéz lesz fenntartani, mégsem tudtam, hogy miből vegyek el, mi az, amiből lentebb adhatok. Nem igazán találtam a kompromisszumot abban, hogy rendben legyenek a dolgok magam körül az élet minden területén, ennek megfelelően elhatároztam, hogy tudatosan felkészülök arra, hogy a megváltozott életemben is minden egyensúlyban maradjon.
Az egyik legnehezebb képesség anyaként, amit el kellett sajátítanom, az ELENGEDÉS és a BIZALOM kialakítása önmagammal és másokkal szemben. Különösen nehéz volt akkor, amikor kezdetben idegen embereket kellett beengednem az otthonunkba, az életünkbe és még a gyermeket is át kellett adnom egy rövid időre annak érdekében, hogy magamra is jusson egy kis szabadidő.
Eleinte jöttek a kifogások, hogy a gyermekem még túl pici, nehezen fogad el mást, csak az anyjára, azaz rám van szüksége. A háztartást pedig csak én vagyok képes makulátlanul vezetni. Nem is beszélve az anyagiakról, hiszen mennyit spórolhatnék, ha mindent én csinálnék.
Megpróbáltam a lehetetlent és egyedül végeztem mindent, de rövid időn belül elfogytam a sok teendő elvégzésében és a nap végén már nem maradt sem időm, sem energiám játszani a gyerekekkel. Néha inkább az apaszerepre vágytam, mert apával minden csupa VIDÁMSÁG. Esténként megy a JÁTÉK, a huncutkodás, az ölelkezés, puszilkodás, minden csodásan könnyed.
Minden tökéletesnek tűnt kívülről, de belül mart a lelkiismeret, hogy nem foglalkozom eleget a gyerekekkel és nem is éreztem jól magam, mert fáradt voltam. Hiányzott az energikus, életerős énem.
VÁLTOZTATTAM…Kialakítottam a támogatórendszeremet, befogadtam a segítséget az életembe minden olyan területen, ahol azt éreztem, hogy képes vagyok delegálni.
Ma már hiszem és tudom azt, hogy ez az elengedés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valóban egyensúlyban legyek önmagammal, melynek köszönhetően nem csak hiú ábránd marad, hogy minőségi időt töltsek a családommal.
Természetes, ha eddig te is ezen az úton jártál és lemondtál a segítségről. Mégis gondold végig, hogy van-e az életednek olyan területe, amit kész vagy átengedni és mindezt hogyan tudnád megvalósítani. Tedd meg a szükséges lépéseket még ma, hogy az új évben már könnyebb legyen az életed.
+1 tipp a megvalósításhoz: Tudom, hogy egyszerű rávágni, hogy
„persze, ő könnyen beszél, mert ez és az…”
Nekem a férjem tanította meg azt, hogy gondoljak úgy a segítségre, mint egy befektetésre, ami megtérül. Kicsit üzleties a hozzáállás, de valahol igaza van. Ez egy befektetés önmagadba annak érdekében, hogy fenn tudd tartani az egyensúlyt, ezáltal harmóniában tarthatod az egész családot.
