Ki ne vágyna arra, hogy olykor levegyék a válláról a feladatokat, a gyerekeket és úgy mindent, hogy picit magával törődhessen? Nekem is vannak olyan pillanataim, napjaim, amikor azokat a momentumokat, azt az életérzést, azt a szabadságot szomjazom, amikor még nem voltak gyerekeim. Ez nem azt jelenti, hogy nem értékelem a jelent, hiszen leírhatatlanul hálás vagyok a két gyermekemért és a családi légkörért, ami körülvesz, de olykor olyan jó lenne egyedül lenni, vagy talán az is elég lenne, ha egyszerűbb lenne minden és nem igényelne annyi szervezést, hogy CSAK ÉN LEGYEK MAGAMMAL, vagy kettesben legyünk a férjemmel.
A gyerekek előtt minden pénteken randiztunk, ez egy aranyszabály volt. Lehet, hogy nem volt spontán, de imádtam. Csak mi voltunk a párommal, na meg a munka, az edzés, a szórakozás, a kikapcsolódás és az utazások. Élveztük az autózásokat a hegyen, imádtuk nézegetni a házakat, kipróbálni új ízeket, új éttermeket, strandolni és csak úgy kettesben lenni. Rengeteg élményben volt részünk, aminek minden pillanatát imádtam.
Igen hamar megfogalmazódott bennünk a gyerekvállalás és ezzel együtt a házasság gondolata is. A gondolatnak pedig teremtő ereje van és ez nálunk bizonyított is.
Megérkeztek a gyerekek és ezzel megváltozott az életünk.
A prioritás átrendeződött, a szabadságunk és a lehetőségeink picit beszűkültek egy időre.
Gyerekekkel az élet csodás, de egyben sok lemondással is jár, ha önmagunkat és az önös igényeinket nézzük. Ez egy nagyon fontos pont, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önmagunkban és ne érezzük azt, hogy magunkat feláldozva, szinte mártírrá válva kell a gyerekeink szolgálatában állnunk.
Ezt már akkor tudtam, amikor Zalánt vártuk. Egyik legnagyobb félelmem a szabadságom elvesztése volt. Vártam a csodát, de közben ragaszkodtam a megszokott, könnyed életünkhöz. Annak érdekében, hogy megőrizhessük az intim pillanatokat és elegendő időm maradjon önmagamra, már a szülés előtt eldöntöttem, hogy amint lehet, bébiszittert fogadok. Életem legjobb döntése volt.
Voltak, akik nem értették, hogy hogyan tudok heti több napos rendszerességgel lekötni valakit, amikor még nem is mentem vissza dolgozni és ráadásul olyan pici ez a baba. De akadt olyan is, aki azt mesélte, hogy az ő gyermeke nem fogad el senkit, így neki nem adatott meg ez a lehetőség, hiszen képtelenség jó bébiszittert találni. Voltak, akik a pénzre hivatkoztak és persze a bizalomra, mint igazinak tűnő hiánycikk.
Pedig régen sem kellett egyedül csinálni és ma sem kellene.
Megváltozott a világ. Persze manapság is léteznek olyan családok, ahol több generáció él együtt és a segítség része a hétköznapoknak. Gondoljunk bele, hogy mekkora segítség, ha a család egyik-másik tagja átveszi a picit, míg anya ledől pár órára, vagy csak hajat mos, vagy kényelmesen megebédel. De ez a ritkaság. Ami jellemző viszont, hogy a gyerekvállalás kitolódott, így sok esetben a nagyszülők már nem bevonhatók a nevelésbe, vagy egyszerűen csak távol élnek és a távolság teszi lehetetlenné a családon belüli segítségnyújtást és emiatt az anyák mindent magukra vállalnak.
Számtalan kifogást lehetne felsorakoztatni, hogy miért ne kérjünk segítséget, de azt is látom, hogy ez legtöbbször alaptalan és valójában csak az anyákból fakad, mert valamilyen oknál fogva nem képesek befogadni az életükbe a segítséget. Lehet, hogy ők ettől érzik magukat teljesnek és igazán értékesnek? Készek háttérbe szorítani magukat és feláldozni önmagukat a családért?
Nekem sikerült megtalálni a tökéletes segítőmet és hálás vagyok azért, hogy része a mindennapjainknak. Nekem így teljes az életem és így vagyok képes balanced mami maradni.
Rossz anya vagyok vagy csak képes vagyok kiállni magamért és a családomért? A döntést és a választ RÁD bízom!
Végezetül + 1 tipp, hogy hogyan válj képessé arra, hogy befogadd a segítséget:
Hiszem azt, hogy ha törekszel arra, hogy biztonságosan kötődő gyermeket nevelj, akkor a gyermeked és közted kialakul az ősbizalom, ami alapja az elengedésnek. A gyermeked tudni fogja, hogy anya visszatér, ha azt mondja és nem lesz lelkiismeretfurdalásod, mert tudod legbelül, hogy mindig szolgálatkész vagy és mindent megteszel a gyerekeidért, amikor velük vagy és ők is tudják, hogy számíthatnak RÁD.
